lángos

 

 

Többen jelezték, hogy örömmel fogadták azokat a recepteket, amelyeket közöltünk a Szentes gasztronómiájába tartozó ételekről. Íme a piacokon vásárolható lángos receptje, amihez jó kísérletezést és jó étvágyat kívánunk.

 

 Recept:  (Hozzávalók: 50 dkg liszt, 25 dkg főtt, tört főtt burgonya, 1,5 dkg élesztő, 2 dl tej, cukor, só, olaj) A többször átszitált lisztet tedd meleg helyre, hogy meglangyosodjon. A tej felével, kevéske cukorral és egy kanálka liszttel futtasd fel

az élesztõt. A héjában fõtt, hámozott, áttört burgonyát dolgozd el a liszttel, sóval, a felfuttatott élesztõvel, s a maradék tejet is hozzáadva - sok levegõt beledolgozva - dagaszd sima tésztává. Tedd egy kilisztezett edénybe (langyos helyre) , takard le, s hagyd megkelni. Ha két-háromszorosára nõtt, nyújtsd ujjnyi vastagra, s vágd egyforma (kb. féltenyérnyi) darabokra. Az olajos kézzel cipóvá formált adagokat hagyd még 10-20 percig kelni. Végül a lángosokat húzogasd laposra, s bõ, forró olajban mindkét oldalukon süsd pirosra.

 

 Felfuttatás   Az élesztõt, mielõtt a liszthez adnánk, rendszerint tejben felfuttatjuk. (Ehhez az elérhetõ legnyersebb tejet használjuk, mert a tartós, féltartós változatok, illetve a forralt tej sok kudarcot okozhatnak.) 1-1,5 dl langyos (nem forró!) tejben elkeverünk egy kávéskanálnyi cukrot, beleszitálunk egy kanál lisztet és - a lehetõ legkisebb darabokban - belemorzsoljuk az élesztõt. Az edényt lefedjük és huzatmentes, langyos helyre tesszük. Az élesztõ akkor "fut", ha a tej tetején megjelenik a barnás hab. Ilyenkor beleszitálunk még 2-3 evõkanál lisztet és szétnyomjuk az esetleges élesztõdarabokat, majd 5-10 perc újabb pihentetés után felhasználhatjuk a tésztához. (Ha az élesztõ fél órán belül sem mozdul, akkor nem érdemes kísérletezni vele.)

 A kelt tészta gondozása   A megfuttatott élesztõt elõmelegített (legalább szobahõmérsékletû, langyos) liszthez adjuk, s tejet, lisztet sem keverünk hidegen a tésztához. A kelt tészta általában utálja a hideget és a huzatot, azért amikor a simára kidolgozás után kelesztjük, mindig meleg (de nem forró!) helyre tesszük és lefedjük legalább egy konyharuhával. (Menet közben is ellenõrizhetjük, hogy a tészta kel-e: ha a körmünkkel megkarcoljuk és a bemélyedés kis idõ múlva eltûnik, akkor jó úton vagyunk. Egyébként a lágy tészta gyorsabban, a kemény lassabban kel.) A kelesztésre kilisztezett, tágas edényt használunk, hiszen egy szokványos tészta 2-3 óra alatt eredeti térfogatának bõ másfélszeresére is megnõ. Ha a kelesztett tésztát a sütés elõtt még megmunkáljuk (azaz daraboljuk, fonjuk, hajtogatjuk), akkor összeesik, ezért - immár végleges formájában - újra keleszteni kell, mielõtt a sütõbe tesszük. (Ekkor még mindig érzékeny a huzatra, így a sütés elsõ idõszakában kerülendõ a sütõ nyitogatása.)

Szentes, 2002. 05. 22.