Lekvárok egyszerűen – Dunsztolás nélkül

 

Lekvárok egyszerűen – Dunsztolás nélkül

A lekvárkészítés nem olyan nagy ördöngösség. Sokan megijednek a „fertőtlenítsük ki a befőttes üvegeket” vagy a „dunsztoljuk 3 hétig” kifejezésektől, pedig valójában ezek egyikére sincs szükség.

Pár alapszabályt betartva könnyen és főleg nagyon gyorsan tudunk olyan lekvárokat és zseléket készíteni, melyek elállnak egy évig akár szobahőmérsékleten is. Ebben a módszerben az a jó, hogy a lekvárba nem kell szalicilt vagy egyéb tartósítószert tenni. Azok amúgy is csak rontanak az ízhatáson. A lekvár egyetlen tartósítószere a cukor. Én általában csak befőző cukrot (pektinnel dúsított cukrot), és lekvárokhoz gyártott zselésítőt (amiben semmi más nincs, csak almából kivont pektin) használok. Így pontosan tudom, hogy mi került a lekvárba, és még olcsóbban is jövök ki. Saját gyümölcsből, mindenféle rémes adalékanyagok, tartósítószerek meg színezékek nélkül tökéletes lekvárokat lehet készíteni.

Az megint csak egy tévhit, hogy a lekvárkészítés abból áll, hogy egész nap egy kondér mellett kell állni, és órákon át kevergetni. A gyümölcsöt a megfelelő darabolás, feldolgozás után fel kell önteni annyi vízzel, ami ellepi, alágyújtani, és kész. Amikor felforrt, a gázt le kell venni egész picire, hogy forrjon, de ne fusson ki. Innentől semmi dolgunk, kimehetünk gyomlálni, napozni stb. A gyümölcsöt addig lehet főzni, amíg csak ráérünk, de igazából csak addig kell, amíg meg nem fő. Ez almánál, körténél lehet 1-3 óra, de bogyós gyümölcsöknél elég 15 perc.

Amikor ez megvan, el lehet dönteni, hogy zselét készítünk-e vagy lekvárt. A lekvárnál egyszerűbb a dolgunk: hozzáöntjük a befőző cukrot meg a zselésítőt, forraljuk 5-6 percet és kész. A zseléhez viszont csak a gyümölcs levére van szükségünk. Ezért meg kell várni, hogy kicsit kihűljön az egész, majd egy sűrű szövésű konyharuhán vagy pelenkán át kell szűrni. Ezután a kinyert gyümölcslevet kell ugyanúgy befőző cukorral, zselésítővel felforralni.

Vigyázat! A savanykás bogyós gyümölcsök sokkal jobban zselésednek, hiszen a savanyú íz mindig a magas pektintartalmat jelzi. Ezekhez külön zselésítőre sincs feltétlenül szükség. Az édes gyümölcsökhöz viszont érdemes kevesebb cukrot adni, és több zselésítőt, illetve nem árt bele egy kis citromlé, hogy valami savassága is legyen a lekvárnak, mert úgy kiegyensúlyozottabbak az ízek.

Az egyszerű tartósítás lépései a következők:

1.         Az üveg fertőtlenítésére valójában semmi szükség, ha a lekvárt a tűzről levéve azonnal az üvegekbe töltjük. A lekvár ilyenkor még annyira forró, hogy teljes mértékben helyettesíti az üvegek kifőzését.

2.         Az igazi fertőzésveszélyt inkább a fémkupakok rejtik, mert ezek sokkal kevésbé tisztíthatók. Ezért miután a lekvárt az üvegekbe töltjük, az üveg száját frissen tartó fóliával kell lezárni. Én általában vágok egy 10 cm széles csíkot, azt félbehajtom, és ez a dupla rétegű fólia bőven jó bármilyen méretű üvegre. Amikor a fólia a helyén van, a csavaros kupakot is rátesszük, és jó erősen megszorítjuk. Ilyenkor a fólia teljesen eltömíti az üveg és a kupak között a csavarmentet, tehát abszolút légmentesen záródik.

3.         A legfontosabb lépés következik: az üvegeket lezárás után azonnal fejre kell állítani minimum 5 percre, de akár hagyhatjuk így kihűlni is a lekvárt. Ennek az a lényege, hogy a még forró lekvár a fedőnek használt fóliát is fertőtlenítse.

4.         A szobahőmérsékletű lekvárt érdemes frizsiderbe tenni, hogy teljesen kihűljön és megdermedjen. Ezután viszont akárhol lehet tárolni. Nyilván egy hűvös kamra a legjobb választás, de tapasztalatom szerint a lekvárok akár szobahőmérsékleten is elállnak egy évig. Fontos viszont, hogy miután felbontunk egy üveget, onnantól azt már frizsiderben tároljuk, ahol egyébként még mindig akár 2 hónapig is eláll.

Javaslom, hogy kísérletezettek! Gyakorlatilag bármiből lehet jó lekvárt csinálni, és az ízeket lehet keverni. Nálunk például nagy kedvenc a sárgabarack-narancs zselé, amibe 2 rész baracklé és 1 rész narancslé kerül. Vagy mondjuk az almához, körtéhez mindig érdemes szegfűszeget, fahéjat is tenni főzéskor. A bogyós gyümölcsök viszont általában nem igényelnek semmilyen ízesítést. Nem feltétlenül kell hatalmas adagokat sem gyártani, akár 1, sőt akár fél kiló gyümölcsből is érdemes lekvárt készíteni, tehát bármilyen felesleget fel lehet használni.

Még egy apróság: A lekvárok nem csak süteménybe vagy pirítósra jók. Mi például imádjuk a gyümölcsjoghurtokat, de elszörnyedünk, amikor elolvassuk, hogy mi minden rémség van bennük. Ráadásul ezek mindig drágábbak a natúr joghurtoknál. Sokuk nem is tartalmaz valódi gyümölcsöt. Ezért mi mindig natúr joghurtot veszünk, és beleteszünk 2-3 kiskanál saját lekvárt, jól elkeverjük, és máris van egy isteni gyümölcsjoghurtunk. Tehát pontosan tudjuk, hogy mit eszünk, és csak rajtunk múlik, hogy milyen ízt szeretnénk. És persze még jobb, ha valaki saját joghurtot gyárt otthon.

Dombi Verocs